[Három nap a pokolban] 1.fejezet

Három nap a pokolban

Szereplők: Monsta X, Minhyuk-centrikus

Páros: majd egyszer, de nem akarom lelőni a poént.

Műfaj: angst, akció, horror (világvége, háború)

Korhatár: 16+

Figyelmeztetések: vér, szereplők halála
Megjegyzés: előre is bocsi az összes karakterhalálért.
 

Leírás: „Nem hittük, hogy Északnak tényleg lenne atombombája. Tartottunk tőle, de nem hittük el igazán. És bíztunk benne, hogy ha lenne is, nem használnák rajtunk, honfitársaikon, akiket történetesen pár évtizede elszakított tőlük a nemzetközi politika.
     Tévedtünk. Atomjuk tényleg nem volt, de bombájuk igen, és nem féltek csapást mérni ránk.”

     Amikor egy várost rombolnak porrá, farkastörvények uralkodnak. Az életbenmaradásért meg kell küzdeni, ez alól az idolok sem kivételek. Sosem tudhatod, ki marad veled, vagy nem-e épp te leszel a következő.
     Három nap a földi pokolban.

[drabble] Fénykör

Fénykör

Páros: képzelj bele, akit szeretnél!

Műfaj: drabble, romantikus, fluff, életkép

Korhatár, figyelmeztetés: nincs (talán még a yaoi se, bele lehet képzelni heterót is)

Mejegyzés: Kinéztem az ablakon, megláttam a havat, és a még égő köztéri lámpákat, és ez lett belőle.

Leírás: Tél, hóesés, egy utcai lámpa, és egy hazatérő szerelmes.

~*~*~

A csúszós utak miatt pár perc késéssel állok meg a parkolóban, de ma ez sem tud bántani. Ma végre újra láthatom.

Az állomásépület előtt vár, az utcai lámpa alatt, a bőröndje elhagyatottan álldogál mellette. Még ezen a piszkos utcán is, jelenlététől megszépül minden, az olcsó izzólámpa fénye reflektorként vetül rá.

Nem veszi észre, ahogy közeledem, szemei az égre néznek. Követve tekintetét ráébredek, mi varázsolta el így. Épp esni kezd a hó, és a lefelé szállingózó pihék csillagokként táncolnak a fénykúpban. Számomra mégis az ő két szeme a legfényesebb csillagok.

Míg őt a látvány bűvölte meg, engem ő.

Nem veszi észre, mikor belépek mellé a fénykörbe, tekintete a tenyerére szálló és vízzé enyésző hópihére tapad.

- Szia – lehelem. Többre nem futja, mert tőle a lélegzetem is elakad.

Ijedten lép hátra, keze a szívén, mielőtt felnevet. Csengő hang a téli éjszakában, és én olvadok.

- Ne ijesztgess! – üti meg a vállam, ajkait lebiggyesztve.

- Bocsi – suttogom, de nem tehetek róla, hogy vigyorgok, mint a vadalma, ahogy karjaim a dereka köré fonódnak és magamhoz húzom. Az övéi utat találnak a nyakam köré, úgy suttogja ajkaimra.

- Hiányoztál.

Te is nekem, felelném, de ajkaimat már ő birtokolja, hát a csókommal próbálom elmondani szavak helyett.

[OS] Az otthon melege (Love me and my boy)

Az otthon melege (Love me and my boy)

Páros: Keo (VIXX Ken/Leo)

Egyéb szereplők: árva!gyerek!N (említés szintjén: gyerek!BTOB és Infinite cameók)

Műfaj: ?? életkép, némi angst, némi fluff

Korhatár: korhatár nélkül/12+

Figyelmeztetések: nem hangsúlyos, sosincs szó magáról a balesetről, de PTSD-ből (poszt-traumás stresszből) kilábaló karakter (N)
Terjedelem: ~4470 szó (~8,5 oldal)

Leírás: Egy történet az elfogadásról, kitartásról, tökéletlenségről. És a feltétel nélküli, önzetlen szeretetről és szerelemről.
Jaehwan egyszerre próbálja befejezni az egyetemet, nevelni az elárvult unokaöccsét Hakyeont, és félállásban dolgozni hogy eltartsa magukat, de lassan kicsúszik a lába alól a talaj. Az óvóbácsi Taekwoon nem késlekedik segítő kezet nyújtani, de végül ennél sokkal többet ad, és kap is.

Megjegyzés: Ez a történet réges-régen fogant meg a fejemben, és most megszállt a múzsa és egy este leforgása alatt, egy huzamban írtam meg. Azt hiszem, inkább nem olvasom át kijavítani, mert attól félek, csak megbontanám a varázst. (Egy gyors helyesírásellenőrzés ráment.) Remélem, sikerült átadnom az érzéseket... A mondanivalójára büszke vagyok. :3

[Wolfville] 1.fejezet -- Amikor minden elkezdődött

A kép link az áttekintőhöz!

1.fejezet – Amikor minden elkezdődött

Páros: Jaebum/Kihyun, (említve: ??/Jooheon, Hyungwon/Minhyuk)
Szereplők: Kihyun, Woozi (Seventeen), Jooheon, Changkyun, Wonho, Minhyuk, Jaebum, (említőlegesen Jinyoung, Shownu, Jackson, Bambam, Hyungwon) -- bocsibocsi, én ezer évet terveztem hogy lehetőleg egyenlően szerepeljen a Monsta X meg a GOT7, de... ahogy elkezdtem írni, a három főszereplőm után után Woozi és Changkyun jöttek, láttak, győztek :'D
Műfaj: dráma, romantikus, életkép, iskolai, humor, vérfarkasos
Korhatár: 12+
Figyelmeztetések: yaoi, alfa/béta/omega, káromkodás, szexuális tevékenységre való utalás 

Leírás: "Szeptember elseje volt, amikor minden elkezdődött. Nem csak egy új iskolaév, és nem is csak egy új iskola, ahogy akkor hittük. Egy egész eseménysorozat indult meg, és pár hónap alatt fenekestül forgatta fel az életünket. Nem csak az enyémet és a néhány barátomét, akik velem együtt kezdték akkor a felső-középsulit, hanem az egész városét."

[OS] Mennydörgés

Cím: Mennydörgés

Csapat: Super Junior

Páros: KangTeuk

Egyéb szereplők: Eunhyuk és Sungmin mint ikrek

Műfaj: fluff, életkép

Korhatár: nincs

Leeteuk és Kangin igyekeznek jó szülők lenni az ikreknek, de ez egyáltalán nem könnyű, ha csak nemrég fogadátk őket örökbe.

Megjegyzés: Sárinak ajánlva. Nem tudtam előre a névnapodról, de mégis adni akartam valamit, ezért egy régi (2011-es) angol ficemet fordítottam le. Fluff, és család, és Leeteuk, szóval remélem, azért tetszeni fog.~

~*~*~

Mikor Leeteuk belépett a szobába, a fiúk még mindig a gép előtt ültek, és azzal a bugyuta autóversenyes játékkal játszottak. Úgy belemerültek, hogy észre sem vették. Karba fonta a kezét, és köhintett egyet, mire Sungmin végre felfigyelt. Azonnal hátrapördült a székén, és megbökte Eunhyukot, hogy ő is tegyen úgy. Leeteuk dühösen nézett rájuk.

- Nem megmondtam egy fél órája, hogy takarodó van?

- Ja. De nem volt kedvünk... – von vállat Eunhyuk. Sungmin szemei tágra nyílnak, és újból megböki a fivérét.

- Umma, csak még öt percet! – biggyeszti le alsó ajkát aranyosan, de Leeteukre ez most nem hat. Elfáradt már.

- Nem, nincs többször „csak még öt perc”! – csattant fel kissé. – Fél órával ezelőtt kaptatok öt percet, már rég aludnotok kéne! Kapcsoljátok ki azonnal, vagy az áramot kapcsolom ki!

- De hát akkor sötét lesz, és nem találsz vissza appához – ellenkezett Eunhyuk.

- Csak csináld, amit mondok! – Leeteuk már majdnem kiabált, türelme fogytán. Minden nap ment a hiszti, ha le kellett feküdni, és kezdett nagyon elege lenni. Sungmin döbbenten és ijedten nézett rá, még sosem látta ummát ilyen dühösnek, ezért felkelt és készülődni kezdett a lefekvéshez. Leeteuk látta, hogy megijesztette, és most, hogy a fiú végre azt csinálta, amit ráparancsolt, megfordult a fejében, hogy megvigasztalja, de úgy döntött, most az egyszer szigorú lesz. Az ikreknek meg kell tanulniuk a szófogadást, ami láthatóan nem megy, ha mindig kedves és engedékeny.

- Aish, már majdnem vége volt a körnek! Befejezhettük volna! – morgott Eunhyuk, de végül csak elmentette a játékot, megnyomta a kikapcsológombot és kénytelen-kelletlen követte Sungmin példáját. Mikor a számítógép zöreje elhalt, a távolból, tompán mennydörgés zörejét hallották meg. Leeteuk kinézett az ablakon.

- Jó kis vihar lesz...

- Nem fogok tudni elaludni... félek a mennydörgéstől – mondta halkan Sungmin, és várakozásteljesen nézett Leeteukre. Normál esetben gyengéd lett volna és anyáskodó, engedte volna, hogy Sungmin velük aludjon, de most ehelyett hagyta, hogy a méreg beszéljen belőle.

- Ha elmentél volna aludni, mikor először mondtam, már rég aludnál és észre sem vennéd!

- Különben is, nem vagy már dedós, nyolc vagy, nem kéne ilyenektől félned! – mondta Eunhyuk keményen. Ő is mérges volt Sungminra, aki ummára hallgatott és nem rá. Mielőtt örökbe fogadták őket egynéhány hónapja, Sungmin mindig csak benne bízott, de most már Leeteukhöz is kötődött. Sungmin kicsit csalódott volt, hogy senkire sem számíthat, hogy mellébújik, azért megkísérelte, hátha a cukisága segít. Elbukott, mert senki sem nézett rá. Felsóhajtott és szomorkásan mászott az ágyába, mikor a testvére is. Leeteuk átugrotta a szokásos jóéjt-puszit, és lekapcsolta a lámpát.

- Jó éjt, és most már tényleg alvás! – Az ikrek még mindig hallhatták a mérges tónust az ummájuk hangjában. Azért megpróbáltak elaludni, több-kevesebb sikerrel.

~*~*~

Ahogy becsukta az ajtót, Leeteuk a falapnak dőlt és felsóhajtott, mielőtt lelkiismeretével küzdve a hálójuk felé vette az irányt.

- Rossz szülő vagyok?

- Már miért lennél az? – nézett fel Kangin az újságjából, az ajtófélfának támaszkodó Leeteukre. Megdöbbentette, hogy szerelme könnyes szemmel várja a választ.

- Kiabáltam az ikrekkel... Megijesztettem Sungmint, és Eunhyuk visszabeszél. Biztos megvan rá az oka... Mit csinálok rosszul? – Leeteuk könnyei lassan legördültek az arcán, ahogy belépett a szobába és bezárta maga mögött az ajtót.

- Sosem láttam még egy olyan csodás szülőt, mint te! – kelt fel Kangin hogy megölelje szerelmét és lecsókolja a könnyeit. – Úgy gondoskodsz róluk és ragaszkodj hozzájuk, mintha tényleg az anyjuk lennél. – Leeteuk még sírás közben is felkuncogott Kangin szavain. – És mindig te hozol rendbe mindent, ha én elrontok valamit. Csodállak mindazért, amit a fiainkért és értem teszel. Tudod, mindig is egy ilyen családra vágytam, és csak neked köszönhetem... Nem lehetek elég hálás, és nem fogom tudni viszonozni. Csak azt mondhatom, még inkább belédszerettem – vallotta be Kangin, de nem hagyta hogy Leeteuk válaszoljon, ahogy ajkai birtokba vették az övét. Ekkor hallották, hogy nyílik az ajtó, és úgy rebbentek szét, mintha tűzhöz értek volna. De Sungmin csak mosolyogva állt ott, nézve ahogy a szülei csókot váltanak. Csak elpirult, mikor rajtakapták a bámuláson.

- Umma... én úgy örülök, hogy szereted appát! – mosolygott a fiúcska, de aztán aggodalom vette át a helyét az arcán. – De ugye engem is szeretsz?

- Miket gondolsz te? Hát persze, hogy szeretlek! – Leeteuk letörölte a könnyei maradékát, és Sungminra mosolygott.

- Omo... hogy te milyen édes vagy! – borzolta fel a fia haját Kangin és az ölébe kapta, hogy mindhárman megölelhessék egymást. – Csak azért jöttél, hogy ezt megkérdezd?

- Nem – rázta kis buksiját Sungmin –, félek a mennydörgéstől is. De umma olyan dühös volt, hogy meg kellett kérdeznem, szeret-e még...

- Attól, hogy mérges vagy valakire, még nem fogod kevésbé szeretni – mondta Leeteuk meglepve, de kuncogva. Mégis mi jár egy nyolcéves fejében?

- De Eunhyuk mindig azt mondja, utál, mikor bosszntom...

- Néha hülyeségeket beszél – szögezte le Kangin, miközben Sungmint ringatta. De aztán eszébe jutott valami. – Emlékeztet valakire, de nem tudom, kire...

- Magadra? – nevetett Leeteuk.

- Nem! Én nem beszélek hülyeségeket! – háborodott fel azonnal a gyanúsított.

- De, néha igen. – Kangin ledöbbentette Leeteuk kijelentése, aki csak mosolygott. – Ne aggódj, én pont így szeretlek!

- Én is! – tette hozzá Sungmin, és adott egy puszi appa arcára.

- Óóóh! Láttad ezt? Puszit kaptam! – Kangint teljesen elbűvölte ez az egyszerű cselekedet, és örömében feldobta a fiát.

- Ne izgasd fel nagyon, aludni megyünk – emlékeztette Leeteuk, aki visszaváltott szigorú umma módba.

- De hát látod, hogy élvezi. Csak még egyszer... – próbálkozott Kangin.

- Ne, kérlek... Nem akarom, hogy Teukie umma megint mérges legyen. Olyankor ijesztő...

- Sajnálom – harapott alsó ajkába Leeteuk. – De most meg foglak védeni attól a mennydörgés-mumustól! – mosolygott Sungminra és megölelte.

- Köszönöm! Szeretlek! – Neki is járt egy puszi a fiútól, mielőtt bemásztak az ágyba. Sungmin közel bújt Leeteukhöz, és az új, biztos kuckójában hamar mély álomba szenderült. A syülők összemosolyogtak.

- Olyan csodálatos umma vagy – suttogta Kangin. Leeteuk elpirult, de közelebb hajolt, hogy válthassanak egy jóéjt-csókot.

~*~*~

Azonban még egyszer nyílt az ajtó, és ezúttal Eunhyuk kukucskált be rajta. Meglátva a még égő lámpát, azonnal ki is slisszant volna, ha leeteuk hangja nem állítja meg.

- Gyere be, csak halkan. Sugmin már alszik – mondta a szokásos kedves hangján.

- Nem vagy mérges? – lepődött meg kellemesen Eunhyuk.

- Miért kéne mérgesnek lennem?

- Mert kiabáltál velünk, mikor nem mentünk aludni, mikor elsőre mondtad, és még mindig felvagyok...

- Nem szép dolog, hogy nem fogadsz szót ummának, csak mert nem olyan szigorú, mint én – korholta Kangin. – Örülnöd kéne, hogy végre van családod. Nem kérünk tőletek sokat, csak hogy fogadjatok szót. Nem várjuk, hogy olyat csináljatok, amit nem tudtok, de azt igen, hogy ne csináljátok, ami káros, akkor sem, ha jól esik. Ezért nem maradhattok fel sokáig, és ezért nem próbálhatjátok ki a cigit és hasonlókat ha nagyobbak lesztek. Értve vagyok? – Leeteuk vetett egy oldalpillantást a barátjára, miért beszél már cigiről egy nyolcévesnek? De a fiuk megint magára vonta a figyelmüket.

- De... nyári szünet van – ellenkezett tovább Eunhyuk, de már kevésbé magabiztosan.

- Sokkal könnyebb, ha a napirendetek attól még ugyanaz – magyarázta Leeteuk. – Az árvaházban nem ugyanaz volt a napirend hétvégén és szünetben is?

- Igaz, de azt akartam, hogy az itteni életem más legyen...

- Nem más? Nem bánunk veled másképp? Nem kapod meg a legjobbat Leeteuktől? – kérdezte Kangin, és a hangja kezdett felhangosodni.

- De... – mormogta el Eunhyuk.

- Akkor? Igazunk van?

- Csitt már, felébreszted Sungmint – pisszegte le őket Leeteuk.

- Igazatok van – ismerte el a fiú. Valójában, ezúttal hajlott rá, hogy egyetértsen, mert bár nem gyakran mutatta, nagyon kötődött a szüleihez. És hálás volt nekik, amiért elhozták az árvaházból, méghozzá az imádott ikertestvérével együtt.

- Akkor légy szíves, menj aludni – mosolygott Leeteuk, és játéoks hessegető mozdulatokat tett a kezével. – Jó éjt, kicsi. Eunhyuk bólintott, és el is indult, de az ajtó előtt megtorpant és visszafordult.

- Nem aludhatnék itt? – kérdezte halkan.

- De, persze – vágta rá Kangin habozás nélkül.

- Csak nem te is félsz a mennydörgéstől? – kuncogott Leeteuk. Eunhyuk elvörösödött, és ismet megprödült hogy kimenjen, de umma folytatta. – Sungmin nem fogja megtudni. Már alszik.

- Gyere ide mellém – ajánlotta fel Kangin, és kinyújtotta kezét a fia felé. Az nem szólt egy szót sem, csak bemászott az ágyba és közel fészkelődött appához.

- Jó éjt, umma, appa.

- Neked is – felelték egyszerre, mire mind elmosolyodtak, és nem sok kellett, hogy Eunhyuk is édesdeden aludjon. Mielőtt leoltotta volna a lámpát, Kangin feltett egy kérdést.

- Mégis honnan tudtad? Azt hittem, én ismerem őt jobban.

- Csak rájöttem, hogy amilyen keménynek mutatkozik, az már nem lehet valós – magyarázta Leeteuk. – Mindig erősnek kellett lennie, hogy a testvére rá támaszkodhasson. Egy árvaházban nem lehettek mindketten érzékenyek.

- De most, hogy itt vannak, már lehetnek – mondta Kangin lágyan.

- Igen. Azt akarom, hogy Eunhyuk is gondtalanul élhessen, és Sungmin is egy gyöngéd fivérrel nőjön fel.

- Ez volna a tökéletes család – mosolygott Kangin és kinyújtotta a kezét, hogy összefűzze azt a szerelméével. Hosszan, mélyen néztek egymás szemébe az alvó fiaik felett, mielőtt Kamngin lekapcsolta a lámpát.

- Tudnod kéne, hogy a tökéletes nem létezik... de ha létezne, ez a pillanat az volna. Így csak azt mondhatom, mindig is egy ilyen családról álmodtam.