[OS] A csapdába esett leader

Cím: A csapdába esett leader

Páros: Jeongcheol, Seventeen S.Coups&Jeonghan, Seungcheol-centrikus

Egyéb szereplők: Joshua, Woozi, komikus trió (D.K, Seungkwan, Vernon)

Műfaj: humor, erotika, kis fluff

Figyelmeztetés: kis trágár beszéd

Leírás: Joshua úgy dönt, S.Coups-ot ajánlja fel Jeonghannak karácsonyra. De túl sok a szemtanú, így leaderünk nem élvezi túlságosan a helyzetet (de, igazából nagyon is élvezi, amikor Jeonghan is megjelenik a színen és jóváteszi a megszégyenítést).

 

Megjegyzések:

- Készült a KPop titkos angyalkára, Petrucman kérésére, "humor, erotika, kötél" kulcsszavakkal. Végül bilincs lett kötél helyett, de a stílusokat sikerült megvalósítani.~

- Fogalmam sincs a Seventeen dormbeosztásáról, szóval csak kitaláltam valamit! És remélem, valamilyen szinten karakterhűek lettek. ><

Seungcheol azt hitte, csak álmodja, hogy valaki matat… a farkán. Namármost, ez még jó is lehetne, de az a valaki korántsem azért matatott ott, hogy élvezetet okozzon neki. Legalábbis nem most, és nem saját maga, de ezt Seungcheol akkor még nem tudhatta. Igazából, nem volt fájdalmas, vagy kellemetlen, leginkább… zavarba ejtő. Seungcheol megpróbálta összezárni a lábait, mire valaki megszólalt, nyugtatónak szánt hangon.

- Csak még egy kicsit maradj nyugton, hyung, majdnem kész. – Seungcheol szeme azonnal felpattant, mikor felismerte a hangot. Mégis mit csinál épp Jisoo keze az intim részein? Az egyetlen, akinek ez meg volna engedve, az a barátja, Jeonghan! Az már egy másik kérdés, hogy bár már lassan két hónapja voltak együtt, még sosem volt idejük, hogy, khm, ennyire intim dolgokba keveredjenek, így Jeonghan keze még nem járt a nadrágjában. No jó, ez nem teljesen igaz, Jeonghan keze már járt a nadrágon kívül, meg a nadrágon belül az alsógatyán kívül is, és nem egyszer élvezett miatta Seungcheol a nadrágjába, amit persze visszakapott a fiatalabb is, csak hogy neki is legyen mit súrolnia. De akkor is iszonyú ciki, hogy Jisoo megelőzte a gatyán belül, és ezer százalék, hogy mindkettejüknek feje vétetik, ha ez valaha is Jeonghan fülébe jut.

S.Coups, immáron látva is a tettest, megbizonyosodott róla, hogy jól hallotta, igenis Jisoo az, aki ott matat, ahol nagyon nem kéne. Vagyis nagyon kéne, csak nagyon nem neki. Amiről szintén megbizonyosodott, az az, hogy anyaszült meztelen, leszámítva azt a karácsonyi masnit, amit Jisoo végül sikeresen arra a bizonyos fityegőre kötözött, és hogy mozdulni sem tud. Ezért sikított is egyet, nagyon nem férfiasan, de annál inkább a pánikját tükrözve. Nem Seungcheol napja volt, határozottan nem, mert a sikításra, bár Joshua megpróbálta befogni a száját, Hanseol és Seungkwan is beszaladtak, kezükben a vezeték nélküli kontroller, és most tátott szájjal bámultak az ágyhoz kötözött leaderön. Akit Jisoo úgy próbált csitítgatni, ahogy csak tőle telt, száját befogva, közel hajolva fölé, pániktól hatalmas szemekkel.

- Öhm… zavarunk? – köszörülte meg a torkát Vernon, és Seokmin ezt a pillanatot választotta, hogy besétáljon, kezében a harmadik kontroller, sejtetve, hogy ő is a fiúkkal játszott, csak ráérősebben sétált. Ő csak egy elismerő füttyöt hallatott, amire mindhárom jómadárból kitört a nevetés. A helyzet valóban meglehetősen komikus volt, és talán ha nem a szenvedő alanya volna, Seungcheol maga is nevetne rajta. Jelen helyzetében azonban szigorú pillantásokat lövellt a komikus trió felé. Tlaán mondani sem kell, hogy haszontalanul, mert egy szál masniban, Jeonghan ágyához kötözve, közel sem volt olyan fenyegető, mint szokott. És most, hogy az ifjúságnak a retinájába égett a kép, már soha nem is lesz. Szerencsére, ezt akkor nem látták előre, különben a szegény tiszteletét vesztett leader még szánalmasabban érezte volna magát. Seungcheol fel is adta, hogy dárdákat lövelljen a szemével azokra, akik rá se bagóznak, és inkább a fő tettes felé fordult.

- Jisoo, mégis mit csinálsz? – Sajnos, közel sem hangzott olyan ijesztően, vagy számonkérően, mint szeretett volna. Sokkal inkább panaszosan. Vagy majdhogynem nyafogva. Joshua megpróbálta visszafojtani a nevetést, de a szája széle azért felfelé görbült, és bizony a leader szívesen letörölte volna róla azt a kaján mosolyt, ha a keze épp nem lett volna a feje fölött az ágyhoz… bilincselve? Mi a fene?! A leader szeme kistányér méretűre nőtt, ahogy felfelé bámult, kétségbeesetten rángatva a csuklóját a rózsaszín szőrmével bevont karikában. Jisoo a vállára tette a kezét, és biztatóan, no és megtévesztően ártatlanul, rámosolygott.

- Nyugalom, hyung. A te érdekedben csinálom! Elég régóta kerülgetitek egymást Jeonghannal, szóval mint a szobatársa, gondoltam, segítek!

- Tudod, hyung, nem vallami kellemes dolog minden második nap negyed órával többet várni rá, míg a hercegnő kijön a fürdőből. Ebben a dormban is hatan vagyunk… - tette hozzá Seungkwan egy eltúlzott ajakbiggyesztéssel, mire Seungcheol fülig vörösödött. És igyekezett nem elképzelni, ahogy Jeonghan magához nyúl a zuhany alatt, ugyanis a fantázia meglehetősen izgató volt, és jelen helyzetében, meztelenül, négy csapataggal körbevéve, nem volna vicces merevedést kapni. Nagyon nem. … Úristen, ez nagyon nem vicces, ez nagyon ciki…

- Hyung, most elképzelted Jeonghant meztelenül? – vigyorgott Seokmin kajánul, és újabb nevetési hullám futott végig a komikus trión, ezúttal Jisooval kiegészülve, Seungcheol pedig azt kívánta, hogy bár megnyílna alatta az ágy és elnyelné.

- Tökéletes, pont így akartam, hogy Jeonghan megtaláljon! – csapta össze a kezét Jisoo, és Seungcheol ismét megpróbált szúrósan nézni, de mint tudjuk, ez ma nem ment neki. Joshua megpaskolta az arcát, majd nekifogott, hogy a komikus triót kihessegesse a szobából. Még az ajtóból visszanézett és kacsintott egyet. – Máris küldöm a pasidat, hogy vegye át az ajándékát! – Azzal Seungcheol magára maradt, a karácsonyi masnival, ami kissé szorította az immár félárbocra húzott fütyköst, és a szőrmés bilinccsel, ami megakadályozta, hogy elmeneküljön ebből a szörnyen zavarba ejtő szituációból. Maga sem tudta, hogy meddig feküdt ott, már teljesen feladva a menekülést, amikor újra nyílt az ajtó. De nem Jeonghan volt az. Az túl szép lett volna és túl egyszerű.

- Mi a fasz… - mormogta Woozi, mielőtt a szeme elé kapta a kezét. – Ja. Pont az – konstatálta, és Seungcheol félig vörösödött.

- Nem én tehetek róla! Joshua volt!

- Jisoo? Óh. Említett valamit, hogy előkészítette Jeonghan ajándékát a szobájukban… Te volnál az?

- Azt hiszem – motyogta a leader, meglehetősen zavarban.

- Csodás. Mondhatott volna többet, hogy mit is takar, vagy éppen mit nem takar az ajándék, mert nem igazán akartam látni… - mormogta Jihoon. Még mindig ugyanúgy állt, mint akinek földbe gyükerezett a lába, a keze a szeme előtt, csak a szája mozgott, ahogy monoton módon beszélt. Talán sokkot kapott?

- Minden oké, Woozi-yah? – érdeklődött S.Coups.

- Ja.

- Akkor… nem akarsz esetleg… kimenni? – próbálkozott az idősebb.

- Mindjárt. Igazából Jisoot kerestem. Gondolom, nem tudod, hova ment?

- Nem…

- Akkor keresem tovább – jelentette ki az alacsonyabb, majd megfordult, hogy kimenjen a szobából.

- Ühm… ha esetleg látod Jeonghant…

- Szólok neki. Meg a többieknek is, hogy ne jöjjenek be. Szívesen – csapta be az ajtót Jihoon, gondosan ügyelve rá, hogy véletlenül se nézzen közben hátra.

Seungcheol némileg fellélegzett. Ugyanakkor, kezdett kicsit hűvös lenni így csupaszon, főleg, hogy mozogni sem tudott. Mikor jön már Jeonghan? Az ajtó ekkor újra kitárult, és végre, valahára, a hosszú hajú tag lépett be rajta, az arcán egy angyali mosollyal.

- Bocs, hogy megvárattalak, hyung. Meg kellett keresnem a kulcsot – búgta, és ehhez hűen, be is zárta vele az ajtót maga mögött.

- Ha tudnád, hányan törtek rám! – fogott a panaszkodásba a leader.

- Tudom, Jisoo mondta, hogy akkorát sikítottál, hogy a komikus trió rögtön beszaladtak. Jihoonnal pedig találkoztam a szoba előtt. Tényleg sajnálom, és máris jóváteszem – kacsintott, és bár az ajkain még mindig ott volt a jellegzetes angyali mosolya, a tekintetében ördögi fények játszottak. Seungcheol, szó nélkül hagyva a sikítás felemlegetését, mert mit volt mit tenni, valóban az volt az ösztönös reakciója, megborzongott, sejtve, hogy a barátja sokáig fog játszani vele. És már várta, jaj, de nagyon várta!

Jeonghan lassan közelített, mint a prédát megkörnyékező ragadozó, és az ágy szélére térdelve, cirógatta meg az idősebb combjait, ujjait lassan vezetve az ágyéka felé, majd végig a hosszúságán. Seungcheol levegő után kapott, ahogy érezte a vért odaáramlani. Nagyon, nagyon akarta már Jeonghant.

- Valaki türelmetlen, hmm? – kérdezte a fiatalabb, a mosolya most már korántsem angyali, sokkal inkább huncut, ahogy ujjai gyakorlottan siklottak Seungcheol tagján, hamar teljesen megkeményítve azt. A karácsonyi masni kényelmetlenül feszült a tövén.

- Jeonghan… Vedd le kérlek!

- Hm, mit szeretnél, hogy levegyek, oppa? Talán ezt? – húzta a fiatalabb félre a félig kigombolt ingét, felfedve a kulccsontját, amin még halványan látszottak a szívásnyomok pár nappal azelőttről. Seungcheol tekintete elidőzött rajtuk egy pár pillanatra, mielőtt feleszmélt, hogy válaszolnia kéne.

- Akár azt is. De elősorban… azt a masnit.

- Neeem – rázta a fején Jeonghan. – Azt még nem szabad! – mondta korholóan. – Az ajándékot akkor szokás kicsomagolni, ha már átadták, nemdebár? Legalább csak akkor mész el, ha én úgy döntök, hogy elmehetsz! – vigyorgott kajánul a hosszú hajú. Seungcheol csak nyöszörgött egyet válaszul, mire a barátja halkan felnevetett, és föléhajolt, hogy végre megcsókolja. Szenvedélyes csók volt, de a fiatalabb hamar megtörte, gonoszul mosolyogva, élvezve a hatalmát a barátja fölött. – Leveszem akkor, jó? – mosolygott, ahogy kínzó lassúsággal megszabadult a ruháitól, egyesével pattintva ki az inge gombjait, a mellkasát simogatva közben, sóhajtozva ahogy a mellbimbóit cirógatta. Mire a nadrág is lekerült, már ő is kemény volt.

- Jeonghan, ne csináld ezt velem – nyögte az idősebb, mire a barátja csak kacéren felnézett rá a pillái alól.

- Hát jó, akkor nem ezt csinálom. - Azzal Seungcheol válla fölé térdelt, azt a kívánatos nyílását az arca elé helyezve. – Nyald – hangzott az utasítás, és az idősebb örömmel engedelmeskedett. Apró csókokat hintett a tökéletes fenékre, a bejárat felé haladva, majd a hasadékba temette az arcát, igyekezve elérni azt. Jeonghan halk sóhajokkal jelezte tetszését, és kezével nyitotta szét a két farpofát, hogy jobb hozzáférést engedjen a barátjának, akinek nyelve először kívülről izgatta az izomgyűrűt, majd közécsúszott. Meglepő könnyedséggel. – Ah, igen… menj mélyebbre… - nyögte Jeonghan, és az idősebb gyanút fogott. Hirtelen visszahúzódva, hátraejtette fejét az ágyra, hogy felcsattanhasson.

- Mondd csak, mitől vagy te ilyen gyakorlott?

- Szerinted? – nézett le rá a válla fölött a fiatalabb, kicsit megsértődve. – Egy ideje gyakorlok az ujjaimmal! Csak rád vártam, de elég türelmetlen vagyok, és elárulom, eleinte igencsak fájt és sokáig tartott, szóval neked is jobb, hogy nem most jár először valami a hátsómban!

- Óh… - pislogott Seungcheol. Erre nem gondolt. Talán jobban kéne bíz…

- Egy kicsit bízz bennem jobban, oké? – biggyesztette le ajkát Jeonghan. – És folytasd, amit csináltál, mert a nyelved sokkal, sokkal jobb, mint az ujjaim… - tette hozzá egy huncut félmosollyal, amit Seungcehol is viszonzott, mielőtt újra felemelte a fejét, hogy barátja farpofái közé temesse azt. Nyelve először lassan, majd gyorsabban és gyorsabban siklott be és ki Joenhan testéből, mire a fiatalabb légzése és szívverése felgyorsult, és a kiadott édes hangok erősödtek. Csípőjét ösztönösen lejjebb szorította, ahogy többre vágyott, de Seungcheol nyelve csak eddig ért el, és most már levegőt sem kapott, amit elégedetlen morgással jelzett. – Bocsi, hyung – emelkedett vissza a fiatalabb, felszabadítva szeretője arcát.

- Nem gond. Még élek – vigyorgott. - Viszont… kicsi Seungcheol már alig – nézett le sokatmondóan most már lüktető hímtagjára, amit fájdalmasan szorított el az a bizonyos karácsonyi szalag. És korántsem illett rá a kicsi jelző. Jeonghan könnyedén, kacéran nevetett fel.

- Ne aggódj, gondoskodom kicsi Seungcheolról is. – Lassan az idősebb lábai közé mászott, és csókokkal kezdte behinteni a mellkasát és hasizmait. Ha nem lett volna megbilincselve, a leader már rég megragadta volna a pasija haját, hogy száját az érdekesebb területekre vezesse, de így csak morogni és fészkelődni tudott, amin a fiatalabb csak gonoszul nevetett, ahogy megharapta a bőrt a csípőcsontjánál. Egy szisszenés, egy kuncogás, és a következő pillanatban Seungcheol lélegzete elakadt, mert Jeonghan szája hirtelen a makkjára tapadt. Csípőjét feljebb lökte, így hímtagja az engedelmesen megnyíló ajkak közé csusszant, egy mély nyögést csalva elő belőle, és úgy érezte, ott és akkor el is megy, mert a fiatalabb szája gyors tempót diktálva kezdett el fel és alá siklani. De valahogy… nem ment. Seungcheol frusztrálva és kétségbeesetten vergődött az ágyon, ahogy valami visszarántotta a gyönyör kapujából. Igen, érezte. Az egész teste megfeszült, és csak fehéret látott, de a magömlés elmaradt. Zihálva feküdt, a szemét könnyek szúrták, de nem, nem fog sírni, és csak hosszú másodpercek múlva ébredt rá, hogy Jeonghan kéjes elégedettséggel vigyorog le rá.

- Mit tettél velem? Valami varázsló vagy? Jeonghan… akarom. Nem, nem csak akarom, szükségem van rá! Engedd, hogy elmenjek…

- A masni… - cirógatta meg a fiatalabb azt az atrocitást, amit a leader legszívesebben letépett volna, most még inkább, mint eddig, de sajnos a keze felett még mindig nem ő rendelkezett -, jó szolgálatot tett.

- Vedd le! Kérlek, könyörgöm, vedd már le – Suengcheol erősen küzdött a könnyek ellen, és hogy a hangja olyan siralmas legyen, mint ahogy érezte magát, de láthatóan elbukott. A barátja tekintetében aggodalom jelent meg, és egy gyengéd csókott nyomott az ajkára.

- Sajnálom, hyung. Azt olvastam valahol, hogy ha visszatartják az orgazmust, a következő sokkal jobb lesz… - suttogta, ahogy óvatosan bontogatni kezdte a masnit, nyelvével idegesen csettintve, mert Jisoo tényleg alaposan és szorosan megkötötte azt. Vagy csak nem számolt a méretváltozással.

- Hol olvastad? – kérdezte az idősebb, a plafont bámulva, és igyekezett nem sziszegni, ahogy az éles szélű szalag ide-oda csúszott az érzékeny területeken, míg barátja a csomóval bajlódott.

- Ühm… valahol – mondta Jeonghan, és mintha zavarban lett volna? Ahogy a leader rápillantott, pírt vélt felfedezni a barátja arcán.

- Internet?

- Tulajdonképpen… igen.

- Mi az, hogy tulajdonképpen igen?

- Az interneten találtam… egy fanfictiont rólunk – hadarta el Jeonghan. Seungcheol csak pislogott, kellett egy pár másodperc, hogy kisilabizálja a szavakat, aztán elnevette magát. Jeonghan megkönnyebbülten nézett fel rá. – Nem gond, hogy ilyen perverz dolgokat olvasok?

- Ha velem vagy benne, akkor nem – jelentette ki a leader némi gondolkodás után. Amiközben, hála a magasságos égnek, végre lent volt a szalag is. – Azt is amiatt döntötted el, hogy te leszel alul?

- Azt… én vagyok a lányos tag, nem? – húzta el a száját Jeonghan. – Nem így a természetes?

- Nem kell a sztereotípiák után mennünk – vont vállat az idősebb, mire a fiatalabb szeme megcsillant.

- Akkor… legközelebb lehetek én felül? – kérdezte, ahogy elhelyezkedett Seungcheol csípője felett, a bejáratához igazítva a farka hegyét.

- Ühm. Ja – dünnyögte az idősebb kissé szóríkozottan, elveszve az élvezetben, ahogy a fiatalabb lassan ráereszkedett. Forrú volt, és szűk. Egy kicsit száraz is, és ezért minden apró mozdulat érezhető. Az idősebb ajkairól egy mély nyögés szakadt fel, ahogy Jeonghan teljesen befogadta őt. De mikor meglátta a fiatalabb fájdalomtól eltorzult arcát, aggódva nézett rá. – Hé… minden oké? Nem kell sietnünk…

- Jól vagyok – pihegte Jeonghan. – Nagyon akarlak már… és gyorsabban megszokom így.

- Mondom, hogy nem sürgős…

- Neked – nevetett fel a fiatalabb, zihálva, ahogy lassan mozogni kezdett. Seungcheolon az élvezet újabb hullámai futottak át, de nem hagyta magát elveszni bennük. Azon gondolkozott, hogyan enyhíthetne a kínján, mikor Jeonghan lehajolt hozzá egy csókra. Hosszú volt, és szenvedélyes, kicsit túl nedves, és esetlen, mert nem egészen oda figyeltek, de épp elég volt, hogy elterelje a fiatalabb figyelmét a féjdalomról. Mire ajkaik szétváltak, Jeonghan már az élvezettől sóhajtozott, és fokozatosan gyorsított csípője tempóján, Seungcheol pedig igazodva hozzá, emelgette a sajátját, így hajszolva egymást a beteljesülés felé. Közel egyszerre érte el őket, Seungcheol volt az első, de pulzálása Jeonghant is átröpítette a gyönyör kapuján, csípője csak aprókat ringott, ahogy az édes, fehér folyadék még inkább kitöltötte őt, sajátja pedig az idősebb hasát foltozta be vele. Aztán, nem törődve a maszattal, előredőlt a barátja mellkasára. – Köszönöm, hyung… Ez ngyon jó volt. Akkor is megérte, ha alig fogok tudni járni – nevetett fel halkan.

- Majd hordozlak, mint egy igazi hercegnőt – ajánlotta az idősebb. – De csak ha eloldozol.

- Majd – húzodott egy huncut mosolyra Jeonghan szája. – Tetszett, hogy uralkodom.

- El kell ismernem, akármennyire is frusztrált… bitang jó volt – értett egyet az idősebb. Nem volt benne biztos, hogy az előző visszatartott orgazmus miatt, vagy azért, mert a farka végre nem csak valaki kezében, hanem Jeonghanban járt, volt ez élete legjobb orgazmusa.

- Megbilincselhetlek majd máskor is? – ragyogott fel a fiatalabb szeme, mire az idősebb csak a szemét forgatta.

- Ha azt mondom, igen, elengedsz most?

- Mindenképp elengedlek most, mert túl fáradtak vagyunk egy második menethez. De… szeretném, ha megengednéd. Kérlek! – biggyesztette le ajkát a hosszú hajú fiú, és az idősebb nem tudott neki ellenállni. Igazából nem is akart, vagyis nem ő akart, hanem a büszkeségnek nevezett eszmény, amihez a férfiemberek olyan nagyon ragaszkodnak, és az kit érdekelt most, mikor egy angyal pislogott rá hatalmas kiskutyaszemekkel.

- Hát jó – sóhajtott drámaian, amit a fiatalabb egy ragyogó mosollyal nyugtázott, és szinte ugrott, hogy elengedje a barátját. Hamarosan a bilincs az éjjeliszekrényen landolt, ott, ahol a kulcsa eddig pihent, Jeonghan pedig, ahová tartozott, Seungcheol karjaiban. Az idősebb még morgott valamit, hogy ez az egy baj volt a kiközötéssel, hogy nem érinthette azt a tökéletes testet, aztán mindketten álomba szenderültek. Úgy, ahogy voltak, maszatosan, meztelenül, egymásba gabalyodva.

Mikor Jisoo be akart jönni a telefontöltőjéért, és lepattant a bezárt ajtóról, Seokmin emlékeztette, hogy az ő ötlete volt. Joshua el is határozata, hogy hasonló akciót többet nem szervez. De már nem is kellett, Jeonghan és Seungcheol maguk zárkóztak be a szobába. Azokra az estékre Jisoo a kanapára szorult, mert bár Seungcheol ágya szabadon állt a másik dormban, azt bezárták, emilőtt odaért. Woozi közölte vele, hogy meg is érdemli.

Hát így esett az, hogy Jisoo elintézte a saját büntetését, amiért zavarba hozta a leadert.