[Brother Complex] Prológus -- Egyforma és nem egyforma nevek

A kép link a fejezetek áttekintőjéhez!~

   Ez egy folytatásos fic lesz, amit a KPop Titkos Angyalkára írtam, Alice UnicornSmile kérése alapján.

   Elöljáróban, írói megjegyzés: Hadd szögezzem le, hogy bár a kérés testvérszerelem volt, elég lightos incest, ha olyan létezik. Én is kicsit ódzkodtam a témától, de mint szervező, nem tudtam, hogy ki szereti, ki irtózik az ilyentől, így nem mertem csak úgy a nyakába varrni valakinek, és meghagytam magamnak. Óvatosan akartam hozzáfogni, mostohatestvérek lettek, és inkább a lelkiekre tettem a hangsúlyt, hogy vajon mi visz rá valakit, hogy sutba dobja a tabukat. A történet aztán elkezdte írni magát, és végül csak az időn múlott, hogy nem írtam meg kábé az élettörténetüket. :') Jelenleg egy prológus és négy (hosszú!) fejezet van kész, összesen kb. 12800 szó. Négy különböző életkorukból ragadtam ki eseményeket, 6-tól kb. 25-ig, az adott fejezetből előbb-utóbb mindig kiderül, épp mennyi idősek is. A történet lezártnak tekinthető a jelenlegi formájában, de azt hiszem, fogom még folytatni, vagyis inkább kiegészíteni, mert nagyon beleszerettem ebbe a világba, amit kreáltam.~

   A teljes történetre vonatkozóan:
Cím: Brother Complex* (link a történet összefoglaló oldalához)
Páros: WonHyuk (Monsta X Wonho/Minhyuk)
Egyéb szereplők: Shownu, Jessica Jung, a többi Monsta X tag, egyéb cameók.
Műfaj: életkép. Emellett flufftól kezdve féltékenységen át hurt/comfortig kb. minden lesz benne.
Korhatár: 18+
Figyelmeztetések: yaoi, testvérszerelem (mostohatestvérek), erotikus tartalom.
Leírás: Te mit tennél, ha akit neked szánt az ég, a mostohatestvéred lenne?
   Jegyzet: 
*brother complex: Testvérkomplexus. Testvér iránti rajongás, szeretet/imádat/tisztelet. Legtöbbször platonikus (nem-romantikus), de néhány esetben romantikus érzések is születnek.

   A prológusra vonatkozóan:
Szereplők: Wonho, Minhyuk, Kihyun, anyu és apu.
Műfaj: fluff
Korhatár, figyelmeztetés: - 
Leírás: Az első nap az iskolában nem könnyű, főleg ha Yoo Okostojás az osztályodba jár. Az a bitang azt állítja, Hoseok és Minhyuk nem lehetnek testvérek, ha nem egyforma a vezetéknevük! Anyu elárulja, mi a turpisság.

Prológus – Egyforma és nem egyforma nevek

(~700 szó)

   Hoseok és Minhyuk a legjobb testvérek voltak, akiket csak álmodni lehet. Egymásnak mindenképp. Anyunak és apunak talán már kevésbé, főleg, amikor a pimaszságban és csínytevésben is egy húron pendültek. Sosem lehetett tudni, melyikük vitte bele a másikat a rosszba, mert vagy mindkettő magára vallott, vagy mindketten ragaszkodtak hozzá, hogy kettejük fejéből pattant ki az ötlet. Anyu végül fel is adta, és már automatikusan kettejükre rótta ki a büntetést. Ami aztán nem is volt igazi büntetés, mert együtt összeszedni a faleveleket móka és kacagás és hempergés az avarban (és még több gereblyézés apunak, és ruhasúrolás anyunak), együtt kitakarítani a szobát párnacsata (és tollpihék mindenhol, az angyalkák hajában is – bár ez utóbbit anyu is cukinak találta), és együtt lemosni az autót titkosügynökösdi és vízipisztolyharc (és egy jó kis áprilisi megfázás).

   Hat évesek, mikor megtudják, hogy nem vértestvérek. Az úgy esik, hogy első nap az iskolában Minhyukie összebarátkozik egy új fiúval, akit történetesen Yoo Kihyunnak hívnak. Ez az okostojás pedig megkérdezi, miért különböző a vezetéknevük, ha testvérek? A fiúk csak pislognak egymásra. Shin Hoseok és Lee Minhyuk. Persze, tudják ők, hogy hívják őket. Miért kéne, hogy egyforma nevük legyen? Akkor mégis hogy különböztetnék meg őket? Kihyun türelmetlenül oktatja ki őket, hogy az ő öccsét Yoo Seungwoonak hívják. Yoo Kihyun, Yoo Seungwoo. Ennek így kell lennie, és ha nincs így, akkor nem is testvérek, jelenti ki a hatévesek magabiztosságával Kihyun. Hoseok persze megbántódik, mert igenis Minhyukie a testvére, bármit is mond Yoo Okostojás, és holnap be is fogja bizonyítani (de meg kellett kérdeznie anyutól, miféle turpisság ez a nevekkel). Ezek után nem meglepő, hogy nem hajlandó játszani Yoo Okostojással, még Minmoongie hosszas kérlelésére, és szomorú kiskutya-nézésére sem. Amitől Minmoongie szomorú, mert hármasban szerett volna bújócskázni a bátyjával és az új barátjával.

   Anyunak innen kell újra felgöngyölítenie a történetet, míg (mindössze két mellékvágány után) végre eljutnak a fránya egyforma-nem egyforma nevekig, amik nem engedik, hogy Hoseok és Minhyuk testvérek legyenek. Anyu és apu összenéznek.

– Azt hiszem, ideje, hogy tudják – teszi le apu az újságot, anyu pedig bólint, és maga mellé hívja a fiúkat.

– Rendben, beszélgessünk a nevetekről. De azt tudjátok, ugye, hogy bármi is a nevünk, mi egy család vagyunk? – kérdezi anyu, és mindkét fiúnak a szemébe néz, egmyás után. Mindkét szempár értetlenséget tükröz, így folytatja. – Azért vagyunk család, mert mindig vigyázunk egymásra és szeretjük egymást. Apu is és én is, nagyon szeretünk mindkettőtöket. Akkor is, amikor épp rosszak vagytok – anyu itt egy pillanatra megáll és gyöngéden elmosolyodik. Még ha néha csintalanok is, ez a két fiú az ő élete, a szeme fénye. – És ti vagytok a legjobb testvérek, akiket valaha láttam, mindig mindent együtt csináltok és vigyáztok egymásra. A legeslegboldogabb anyukává tesztek az egész kerek világon! És elárulom, apu is boldog miattatok, bár nehezére esne mondani. – Kacsint rájuk anyu, mire apu zavartan motyog valamit, újra felveszi az újságot hogy elbújjon mögötte, anyu pedig kacag. A fiúk elkerekedett szemmel néznek a szülőkre. Anyu megsimogatja a buksijukat, mielőtt folytatná. Szokatlanul komoly, a tekintete a távolba réved, és az arcán valami furcsán kevert, egyszerre szomorú és boldog (nosztalgikus, de az a szó hiányzik a hatévesek szótárából) arckifejezés ül. – De az osztálytársatoknak igaza van. Munhyukiet nem én hoztam a világra, hanem a legjobb barátnőm. Ő sajnos már nincs köztünk, az angyalkák közé költözött, mikor ti még egész kicsik voltatok...

– Ezért Minhyukie most már a mi fiunk is – szólal meg apu, mikor anyu elkalandozik (elárulva magát, hogy igazából nem is olvasta azt az újságot).

– Igen, Minhyukie a mi napsugarunk – veszi vissza a szót anyu. – Veled együtt vagyunk egy család, és ugyanúgy szeretünk mindkettőtöket – a mosolya csak úgy ragyog, ahogy megöleli a fiúkat. Hoseok keze megtalálja az öccséét, és megszorítja. Hatévesen még nincs meg a szókincse, hogy szavakba öntse, mit érez, de ez az egyszerű gesztus, és amit Minhyuk a szeméből kiolvas mikor találkozik a tekintetük, sokkal többet mond. Nem számít semmi, a testvérem vagy. Sosem hagylak magadra.

~*~*~

   Yoo Okostojás nagyon el van telve magával, mikor megtudja, hogy igaza volt. Hoseokie, a hatévesek vehemenciájával és élettapasztalatával, majdnem nekimegy az apró ökleivel, csak Minhyuk tartja vissza. Ahhoz azonban több napnyi kérlelés, szomorú kiskutya-nézés, és többszöri osztozkodás is szükséges Minhyuk ramyeonadagjából, hogy hajlandó legyen játszani is Kihyunnal. De onnantól már egyenes az út, hogy legjobb barátok legyenek.

folytatása következik!