[Brother Complex] 3.fejezet -- Jéghercegnő

A kép link a fejezetek áttekintőjéhez!~

fejezet adatai

   3. fejezet – Jéghercegnő*

   Páros: WonHyuk, ShowHyuk, Wonho/Jessica Jung

   Egyéb szereplők: Jooheon, Hyungwon, említés szintjén a többi Monsta X tag, f(x) cameók
   Műfaj: életkép, hurt/comfort (abból jó sok!), némi cuki barátság, humor és féltékenység
   Korhatár: 12+ ?
   Figyelmeztetések: szokásos, yaoi és testvérszerelem
   Terjedelem: ~3500 szó 
   Leírás: mikor a barátai beregisztrálják Hoseokot egy társkeresőre, nem gondolná, hogy épp egy híresség fogja megkeresni, és épp az ellenkezőjét kéri tőle, mint a hírességek szokták a partnereiktől. Azt sem gondolná, hogy Minhyuk féltékeny lesz.

Jegyzetek:
   jéghercegnő: Jessica Jung beceneve
   Gwangju: Úgy vettem ki, hogy Minhyuk a Gwangju nevű nagyvásorban született (bár nem 100%, mert van egy ilyen városrész Szöulban is). Ebben a történetben a legtöbb szereplőnk Gwangjuban lakik.
   aromantikus: Egyfajta romantikus beállítottság. Az illető nem, vagy csak nagyon ritkán érez romantikus vonzalmat. Sok aromantikus személy egyáltalán nem is érzi szükségét romantikus cselekvéseknek (gyertyafényes vacsorák, csókolózás) vagy párkapcsolatnak. (De ez nem jelenti, hogy érzéketlenek lennének, a barátaikat, családjukat ugyanúgy szeretik.)

   Hoseok újra akarta kezdeni. Sajnálta otthagyni anyut, de el kellett szakadnia Minhyuktól, ha nem akart egész életében a viszonzatlan és bűnös testvérszerelem fogságában élni. Így amikor elvégezte az egyetemet, szándékosan csak Szöulban keresett állást. Egy hónappal azután, hogy megkapta a diplomáját, hátrahagyta Gwangjut*, beköltözött Kihyun és Hyungwon közösen bérelt szöuli lakásába (Minhyuk panaszkodott is rá, hogy csak őt hagyták hátra, de ő nem tudta volna otthagyni a menhelyet), és megkezdte a munkát az M&X építkezési nagyvállalatnál belsőépítészként. Hamarosan új barátokra is szert tett, a mindig aktív, hol cuki, hol karizmatikus Jooheonra, aki lakberendező-gyakornokként érkezett a céghez (és ezért Hoseokra bízták, mert a nagyfejeseknek nincs idejük a gyakornokkal foglalkozni), és a fiatal, csendes, elvarázsolt festőre, Changkyunra, akivel Kihyun, mint fotográfus, egy kiállításon ismerkedett össze. (Mondhatjuk úgy is, hogy Changkyun eltévedt, Kihyunnak pedig kedve támadt az anyukáját játszani, és ez a kedve azóta is tart. Na nem mintha Changkyun bánná. Changkyun azt sem bánja, hogy Hoseok néha úgy tesz, mintha az apukája lenne. Hoseok is reméli, ha egyszer fia lesz, olyan édes lesz, mint Changkyun.)

   Azonban, hiába az új élet, hiába a távolság és az eltelt idő. Még másfél év után is, ha Minhyuk csengőhangja szólal meg, vagy üzenetet kap az öccsétől, Hoseok szíve hevesen kezd verni. És hiába próbál az ifjú humán erőforrásos kolléganő (hogy is hívták? Dasom?) flörtölni vele – a szíve ott maradt Gwangjuban, a testvérénél, és Hoseok lassan feladja a reményt, hogy valaha is visszakapja. Egyvalamit tudott elérni az idő – egyre kevésbé sajog a szíve. Csak valami keserédes érzés fogja el, ha az öccsére gondol, amit Hoseok megtanult értékelni és élvezni. Mindenki azzal dolgozik, amije van, nemdebár? Ő beletörődött, hogy ezt mérte ki rá a sors. Szöulban már nem is próbált randizni. De a barátai nem örülnek neki, hogy ilyen régóta nincs az oldalán senki. Egyik nap, mikor hazaér a bevásárlásból, Jooheon és Hyungwon ketten kuporognak egy laptopképernyő előtt, nevetgélve és kurjongatva.

– Szervusztok – vigyorog, ahogy közelít. – Min mulatunk?

– Beregisztráltunk egy társkeresőre, hyung! – ujjong Jooheon, mire Hoseok megtorpan.

– Mármint... magatokat, vagy engem? – kérdi habozva.

– Téged, téged! Ki az, akinek két éve nincs barátnője? – Hoseok gondolkodva néz rájuk. Csak jót akartak, de... ezt valahogy le kell állítania, mert csak rossz vége lehet.

– Köszönöm a segítséget, de... nem is szeretnék barátnőt.

– Miért? Van valakid, csak mi nem tudunk róla? – kotnyeleskedik tovább a legfiatalabb a három közül. – Vagy netalántán barátot akarsz inkább? – Kacsint a fiú vigyorogva, és fájdalmasan feljajdul, mikor Hyungwon oldalba böki. Hoseok érzi, hogy vér szökik az arcába.

– Nem, én egyiket sem szeretnék.

– De hát miért nem? – a gyakornoka nagyon nem érti, és hatalmas, csodálkozó szemeket mereszt. A legidősebb felsóhajt. Nem szeretné most a teljes történetet elmondani, még Hyungwon sem tud róla. A bűnös érzéseit egyszerűen túlságosan szégyenli még a régi legjobb barátja előtt is. És ennek tetejében Jooheonnál az a veszély is fennáll, hogy kikotyogja. Túl sok barátja van annak a fiúnak. De valamit mondania kell, így egy féligazság mellett meg.

– Még nem vagyok túl egy régebbi csalódáson, és nem akarok új kapcsolatba kezdeni.

– Óh, te szegény! – Jooheon lebiggyeszti az ajkait, és próbál cuki lenni, mire Hoseok elmosolyodik.

– Kin nem vagy túl? – ráncolja a szemöldökét Hyungwon. Ő tisztán emlékszik rá, hogy a barátjának sosem volt komoly kapcsolata. De egy pillantás elég, hogy elhallgattassa. – Ja! – Bólint, mintha értené, és megjegyzi magának, hogy később, Jooheon nélkül, kifaggassa az idősebbet.

– Mimimi, én is tudni akarom! – tiltakozik a legfiatalabb.

– Úgysem ismered – torkollja le Hyungwon, és arrébblökdösi, hogy helyet szorítsanak maguk közt Hoseoknak, aki még mindig esetlenül ácsorog velük szemben.

– Hogy lehet ezt a valamit törölni? – kérdezi Hoseok, miután kezébe veszi a laptopot. A képernyőn még mindig meg van nyitva a profilja ezen a bizonyos társkeresőn. Mindhárman kigúvadt szemmel keresik a törlés gombot, ahogy végigkattintgatja az összes létező menüpontot, de nincs olyan. Végül a súgóból megtudják, hogy „visszaélések ekerülése végett” nincs törlés. – Miféle adatkezelési irányelv ez? – morog Hoseok, de nincs mit tenni. Így csak annyit tehet, hogy szerkeszti a profilt, leírva, hogy nem keres senkit, viccből regisztálták a barátai. A már kitöltött mezőkkel, mint fénykép, foglalkozás és hobbik, nem is foglalkozik.

   Ezek után nem számít rá, hogy bárki is írna neki a társkeresőn. Mikor egy bő hét után mégis érkezik rajtuk keresztül egy e-mail, igyekszik felkészülni rá, hogy valami tévedés lehet, egy buta ember, aki nem fogta fel, hogy nem akar ismerkedni. Annál nagyobb a döbbenete, amikor épp az ellenkezőjéről van szó.

„Szervusz!

Látom, te sem keresel senkit, és a környezeted nem nézi jó szemmel. Én sem keresek senkit, azonban híres, sikeres nőként sok kéretlen udvarlóm akad, ha nincs velem egy férfi. Az adatlapod alapján olyan embernek tűnsz, aki jó benyomást keltene mellettem. Szeretnélek megismerni, hogy eldönthessük, eljátsszuk-e a publikumnak, hogy a barátom vagy. Mikor tudunk találkozni?

Jessica Jung.

u.i.: igen, az a Jessica Jung.”

   Hoseok kezei remegnek, ahogy visszagörget újraolvasni az üzenetet. El merje hinni? Nem csak valami tréfa? Ugyan miért pont őt keresné meg Jessica Jung? Az a Jessica Jung! Énekesnő és egy divatmárka alapítója. Hiszen Hoseok egy senki. Csak egy pályakezdő belsőépítész. Igaz, a tanulmányi eredményei kimagaslóak, és így jó cégnél kapott állást. És ahogy újra rápillanat az adatlapjára, meglepődve konstatálja, hogy Jooheon és Hyungwon előnyös képeket töltöttek fel róla. Talán tényleg nem vetne rossz fényt Jessicára, ha ilyesvalakivel hozzák össze. De biztos nem ő az egyetlen egyetlen ember... De egyáltalán, hihet ennek az üzenetnek? Nem csak valamiféle átverés? Nem lepődne meg, ha Jooheon csinált volna egy hamis felhasználót, csak hogy megviccelje. Azonban alaposabban tanulmányozva a magát Jessicának való személy adatlapját és interakcióját a többi felhasználóval, úgy tűnik, valóban ő az.

   De akkor mégis miért Hoseok? Megpróbál belegondolni, hogy ő mit tenne Jessica helyében. Ha csak a nagyközönség kedvéért kellene barátot tartania, valaki olyat keresne, aki nem akar tőle semmit. Aki lehetőleg nem hozza rossz hírbe. Ráadásul diszkréten kell tennie. És sosem lehet benne biztos, hogy valaki, aki nem keresett barátnőt, még egy olyan felkapott és csinos nőtől, mint Jessica, sem akarna semmit. Hoseok rádöbben, hogy az énekesnő hatalmas kockázatot vállalt ezzel az üzenettel, és az a legkevesebb, hogy beleegyezzen abba a találkozóba (még akkor is, ha nem teljesen biztos benne, hogy ez nem a Kész Átverés Show, de az úgyis csak akkor derül ki, ha ott lesz). A levélke hangvételéből ítélve, a nő nem is fogad el nemleges választ.

   Jessica elégedettnek tűnik, és pár nap múlva tűzi ki a találkozót egy kevésbé felkapott bevásárlóközpontban. Hoseok még sosem járt ott, mert a metropolisz túlsó felén van. Így amikor öt perccel a megbeszélt időpont után színét sem látja az énekesnőnek, kezd ideges lenni, hogy netalántán rossz helyen van, vagy rosszkor. De aztán megérkezik Jessica, vagyis egy lány, aki hasonlít Jessicára, de egyszerű ruhákat visel, bármiféle smink nélkül.

– Shin Hoseok? – kérdi, ahogy tüzetesen végigméri. Hoseok elvörösödik, miközben a lány csendben ítélkezik róla. Az arca semmit nem árul el róla, hogy milyen véleményt formált a fiúról, aki zavartan kérdez vissza.

– Igen. Te volnál...

– Sooyeon. Hívj Sooyeonnak. Nem akarom, hogy felismerjenek – hangzik az utasítás, majd Jessica hirtelen sarkon fordul és céltudatosan sétálni kezd valahova. A viselkedése határozottan a jéghercegnőre vall. Hoseok, bár nem a fanja, hallott már róla eleget, így egyszerre könnyebbül meg, hogy nem ültették fel, és kezd ismét pánikolni, hogy valóban, Jessica Junggal találkozik „álbarátjelöltként”. – Jössz? – vonja fel a szemöldökét cinikusan Sooyeon, mikor hátranéz, és Hoseok még meg sem mozdult, mint akinek földbe gyökerezett a lába. Némi fáziskéséssel indul meg, és most már a füle is vörösben pompázik.

– Persze... Bocsánat. – A fiú megrázza a fejét, igyekezve összeszedni magát. – Hová megyünk?

– Egy csöndes kávézóba, hogy magunk közt tudjunk beszélgetni. – A válasz csak egy bólintás, és a séta további része zavart csöndben telik. Bár talán csak Hoseok van zavarban, a jéghercegnő magabiztos, mint mindig. Egy meglepően barátságos és kényelmes kis kávézóba térnek be a bevásárlóközpont egy eldugott sarkában. A csinos pincérnő (a megszólításból ítélve Jessica húga) a tudtukra adja, hogy fenntartotta nekik a leghátsó boxot, ahol elbújhatnak a kíváncsi szemek és fülek elől. A másik felszolgáló (akiről Hoseok meghökkenésére csak a hangjából derül ki, hogy szintén lány) hamarosan hoz nekik egy-egy nagy bögre forró csokit, majd magukra maradnak.

   Jessica komolyan veszi az ismerkedést. Szerinte ahhoz, hogy hihetően játsszanak egy párt, jó barátoknak kell lenniük. Ismerniük kell egymást, és az sem hátrány, ha néha látják őket találkozni a rajongói. Hoseoknak nincs ellenvetése. Az egész délutánt fiatalkori történetek, kedvenc könyvek, filmek megosztásával töltik, az idő múlását csak a csokoládésbögrék váltakozása jelzi. A fiú idegessége és szégyenlőssége viszonylag hamar elszáll, és ő maga is megpődik, mennyire meg tud nyílni ilyen rövid idő alatt, és milyen jól érzi magát a „jéghercegnővel”. Aki sokkal kedvesebb, mint a neve sejteti. Saját elmondása szerint, a becenevet az elhessegetett paparazzik és könyertelenül elutasított nemkívánatos hódolói ragasztották rá. Bár van egy szarkasztikus stílusa, sőt, néha kicsit arrogáns, de azután, hogy Kihyunnal és Hyungwonnal barátkozik, Hoseoknak nem nehéz hozzászoknia. De Sooyeon, mint magánember, egy jóakaratú lány, legalábbis amíg te is az vagy vele és a barátaival, és nem érdemli ki a jéghercegnő címet. Mikor a fiú ezt megemlíti pakolászás közben, Jessica csak egy szomorkás mosolyt villant.

– Tévedsz, a jégszíve miatt Sooyeon is egy jéghercegnő. Aromantikus* vagyok. Tudod, hogy az mit jelent? – Hoseok csak tétován bólint, így a lány jobbnak látja pontosítani. – Sosem vagyok szerelmes. Nem tudok szerelmes lenni. Ezért figyelmeztetlek, ne is reménykedj, hogy idővel beléd szeretek, ha egy párt játszunk. Jobb, ha már most feladod, ha erre játszol. Bár nekem nem úgy tűnt, de ha mégis, akkor pályát tévesztettél, mert zseniális színész lennél. – Jessica tekintete átható, szinte szúrós, de a fiú csak keserűen felnevet.

– Nincs mitől félned, noona. Nem fogok, nem tudok belédszeretni, mert meleg vagyok és reménytelenül szerelmes... – Hoseok elharapja a mondat végét. Azt, hogy meleg, olyan természetesen jött elárulni, miután a lány is felfedte a beállítottságát, hogy az is majdnem kiszaladt a száján, hogy az öccsébe szerelmes. (Nos, egészen pontosan a mostohaöccse, de Hoseok nem szereti azt a szót, hogy „mostoha”. Valószínűleg a Hamupipőke miatt. És mindig is igazi testvérének tekintette Minhyukot.) Pedig ezt még Hyungwonnak sem vallotta be, aki a legjobb barátja, és Jessicát mindössze néhány órája ismeri személyesen. Bár, talán épp ezért jött volna természetesebben elárulni neki. Minél tovább rejtegetünk valamit, annál furcsább helyzetet szül, mikor mégis bevalljuk azt a barátainknak. Nagy a nyomás, minél közelebb állnak hozzánk, annál inkább félünk, hogy elítélnek, hogy elveszíthetjük őket miatta. Épp ezért, vannak dolgok, amiket könnyebben osztunk meg egy kívülállóval. Vagy egy új baráttal, akivel azonnal klikkelünk, mint most. Hoseok újra Jessicára néz, de a lány, hogy kiutat adjon neki a helyzetből, szándékosan mással foglalkozik. Épp a sálját tekeri a nyaka köré, így a fiú megkönnyebülve elhalasztja ezt a beszélgetést, és inkább felsegíti a kabátot a jéghercegnőre, aki egy, a nevéhez egyáltalán nem illő barátságos mosollyal köszöni meg.

~*~*~

   Egy bő hónappal a megismerkedésük után, néhány városi sétával, egy állatkerti és egy színházi látogatással és több közös forrócsokizással a hátuk mögött, Jessica és Hoseok végül úgy döntenek, elég jól ismerik már egymást, hogy a nyilvános színjáték a kezdetét vegye. Az első találkozó után már nemigen bújkáltak, hagyták, hogy Jessica fanjai lássák őket együtt és találgassanak, de eljött az ideje, hogy Hoseok hivatalosan is megjelenjen a lánnyal egy közösségi eseményen. A választásuk egy jótékonysági estélyre esett, ahol Jessica több más hírességgel énekel, majd egy állófogadáson vesznek részt a többi fellépővel, és a többi meghívott híres és gazdag emberrel. Hoseok kissé zavarban van, és kicsit túlzásba viszi az illedelmességet, amit mindenki felettébb aranyosnak talál, és egyből belopja magát a társadalmi elit szívébe. Úton hazafelé Jessica kocsijában a lány meg is dicséri érte. Bár alig múlt éjfél, mikor Hoseokot kiteszik a háztömbje előtt, még mindig túl sok a vérében az adrenalin a város elitjével töltött este után, így csak késő hajnalban tud elaludni.

   Magában elátkozza azt, aki szerda estére szervez ilyesféle társadalmi eseményeket, hogy még két napot menni kelljen utána dolgozni, mert Hoseok úgy érzi magát, mint egy zombi, mikor beér az irodába. Nem sok ideje van azonban rajzolni, mert megcsörren a telefon. A hívásazonosító az öccsét jelzi ki, amitől a szíve nagyot dobban.

– Jó reggelt, Minhyuk-ah! – az idősebb arcán egy széles mosoly terül el, annak ellenére, hogy milyen ramatyul érzi magát aznap reggel.

– Shin Hoseok. – Kezdi az öccse, amitől az említett ereiben megfagy a vér. Az öccse többnyire hyungnak hívja, bár egy évben születtek, mégis megadva ezzel a tiszteletet. A „Hoseok” azt jelenti, hogy szidás következik. A „Shin Hoseok”... közel egyenlő a végítélettel. – Miért a médiából kell megtudnom, hogy a bátyámnak barátnője van?

– Mi? – Hoseok csak ennyit tud kinyögni hirtelen. Aztán még a válasz előtt rájön. A tegnapi jótékonysági est. Úgy tűnik, már a reggel le is hozta a sajtó. Még senkinek sem beszélt Jessicáról, talán mert nem is tudott volna mit mondani. Nem akart hazudni. Bár tudta, hogy előbb-utóbb kénytelen lesz.

– Ez! – Minhyuk megköszörüli a torkát, mielőtt olvasni kezd.

„Hírbomba!

Jessica Jungnak barátja van!

A tegnapi jótékonysági esten először tűnt fel az énekesnő és dizájner Jessica Jung mellett egy fess fiatalember, akit a barátjaként mutatott be az állófogadás résztvevőinek. Szerkesztőségünk megtudta, hogy az úriember, Shin Hoseok nem csak jóképű, hanem okos is, ugyanis már pályakezdőként az M&X építkezési nagyvállalatnál belsőépítész. Jessica saját elmondása szerint a férfi humorába és figyelmességébe szeretett bele. A parti vendégei arról számoltak be, hogy bár a fialember aranyosan megszeppent az elit társaságban, udvariasan és kedvesen bánt mindenkivel. Ez végre magyarázatot ad arra, a jéghercegnő miért várt eddig, hogy párkapcsolatba lépjen – mint mindenben, most is a tökéleteset kereste, és minden jel arra mutat, hogy meg is találta! Gratulálunk és hosszú, boldog kapcsolatot kívánunk Jessicának és Shin Hoseoknak!”

   Minhyuk hangjából szinte csöpög a gúny, ahogy a média sablonszövegét olvassa, majd elhallgat. Hoseok meg van győződve róla, hogy helyénvalóbb volna az öccsét nevezni jéghercegnek, mint Jessicát jéghercegnőnek, mert a csend a vonal túlvégén szinte fagyos, és zavaróan nyúlik, ahogy kiszáradt ajkait képtelen beszédre bírni. Most jönne az a rész, amikor bocsánatot kér, hogy nem mondhatta el, mert Jessica titokban kellett, hogy tartsa, de képtelen kimondani azt a hazugságot.

– Hallgatlak – emlékezteti Minhyuk szarkasztikusan. Hoseok vesz egy mély levegőt, de egészen más szavak hagyják el a száját, mint kellene.

– Minhyuk-ah, ez nem igaz. Úgy értem, nem teljesen...

– Láttam a képeket – vág közbe az öccse. – Azt is, amin megcsókolod. – A hangja a gúny álcája alatt tényleg megbántottan cseng, vagy csak Hoseok képzelődik?

– Ez az egész csak kacsa. Megjátsszuk. – Mielőtt Hoseok észbekapna, már ki is mondta azt, amit nem volna szabad. Nem hiába beszélték meg úgy Sooyeonnal, hogy mindenkinek, még a családjuknak és barátaiknak is eljátsszák. Egyrészt, minél kevesebben tudják, annál kisebb a veszélye, hogy kitudódik a titok, másrészt, hogy ők is megnyugodjanak, hogy Hoseok és Jessica boldogok. Akkor miért ennyire fontos mentegetőznie, hogy felrúgja érte az egész tervet? Nem, nem is ez a jó kérdés. Ez magától értetődő. Sosem tudta elviselni, ha a testvére mérges rá. Inkább az a kérdés... miért kell mentegetőznie? Miért vannak egyáltalán ebben a helyzetben? Miért viselkedik Minhyuk úgy, mintha féltékeny lenne? Hiszen ott van neki Hyunwoo. És milyen boldogok együtt...

– Megjátsszátok? – ismétli Minhyuk, hitetlenkedve. – Mégis miért? Hyung, mi folyik itt? – A fiatalabb még mindig próbál szigorú maradni, de sokkal inkáb hangzik összezavarodottnak, és már ismét hyungnak hívja Hoseokot. Úgy tűnik, a veszély elmúlt. Hamarabb, mint ahogy a testvére számított rá. Az megmelengeti az idősebb szívét, hogy Minhyuk, bármennyire is furcsán hangzik, amit mond, kételkedés nélkül hisz neki.

– Ez... – Hoseok aggódva néz körbe, mert most jön rá, hogy a munkatársai akár meg is hallhatták a beszélgetést, és visszafojtott hangon folytatja. – Titok. Az irodából nem tudok beszélni. Visszahívhatlak este? – kéri bocsánatkérő hangon, és a vonal túlvégén az öccse nagyot szusszant.

– Az legyen az első dolgod, mikor hazaérsz – mondja figyelmeztetően, de Hoseok arcán ismét elterül az a hatalmas mosoly, mint amikor gyanútlanul felvette a telefont, örülve, hogy hallhatja Minhyuk hangját. Az öccse sem tud neki nemet mondani.

~*~*~

   Mikor Hoseok hazaér, egyszerűen lehetetlen, hogy elsőként Minhyukot hívja fel, ugyanis a teljes baráti körük ott lábatlankodik a konyhájukban, míg Kihyun vacsorát főz öt személyre, és természetesen mind azért vannak itt, hogy halljanak Hoseokról és Jessicáról. A döbbent, csodáló és boldog arcukat látva a legidősebbnek nem is esik nehezére előadnia a „szerelmük” történetét, ami természetesen teljes egészében hazugság. A fiúk kicsit irigykednek, ugyanakkor őszintén gratulálnak és kívánnak boldogságot Hoseoknak, amitől kicsit bűntudata is van. De rosszabbul érezné magát, ha csalódást kellene okozna nekik a szomorú igazsággal, így marad a jól begyakorolt hamis mosoly, és a baráti randijaik felfűszerezett történetei.

~*~*~

– Hyung. Azt már értem, hogy Jessica miért menekült egy álkapcsolatba, és hogy te épp kapóra jöttél neki. De te miért mentél bele? – kérdezi Minhyuk, mire Hoseoknak elakad a szava. Hosszú másodpercekig csak csönd van a vonal mindkét végén. – De tényleg, miért? Nem akartál inkább egy igazi kapcsolatot? Talán te szereted Jessicát? Vagy van még valami, amiről nem tudok? – a fiatalabb kicsit feldúltnak hangzik, és a testvérének bűntudata támad.

– Ne aggódj, nem fogok belezúgni Jessicába – nevet, és reméli, hogy a telefonban nem hangzik olyan erőltetettnek, mint amilyen valójában. – Ez volt az első számú kritérium. Nem hajlandó azzal bajlódni, hogy valaki beleszeressen, mert sosem tudná megadni neki, amire vágyik.

– De hogyan győzted meg róla? Jessica egy csinos nő, és jól kijöttök. És eljátszod, hogy a barátja vagy, még csókolóztok is! – Úgy tűnik, ez a csókolózás Minhyuk mániája. – Ebben a helyzetben nincs olyan férfi, aki ne szeretne bele, hacsak nem foglalt, vagy meleg. Tudtommal te egyik sem vagy. – De. Mindkettő. De jobb, ha te ezt nem tudod, gondolja a bátyja. Újabb kínos csönd. – Hoseok. Valamit eltitkolsz előlem – jelenti ki Minhyuk, és a hangja ingerülten cseng. És vádlón. – A testvéred vagyok... régen sok időt töltöttünk együtt, és mindent elmondtál nekem! De mióta elköltöztél, alig hívsz, és most már titkolózol is? – Minhyuk hangja megremeg a kétségbeeséstől, és Hoseok tudja, hogy ezt elrontotta. De alaposan. Ő csak... menekült. Felejteni akart. De nem megy. Talán sosem fog menni. Másfél év eltelt, de még mindig úgy érez, mint előtte. Mintha örökre a szívébe égett volna ez az érzés, ez a bűnös szerelem az öccse iránt. Már feladta, és belement a színjátékba Jessica kedvéért, és hogy a barátai ne aggódjanak. És közben úgy elmerült az önsajnálatban, hogy észre sem vette, az eltávolodással fájdalmat okozott az öccsének is.

– Sajnálom – suttogja. Ez az egy szó hagyja el az ajkait, de ahogy megremeg a hangja, abban benne van a teljes szíve.

– Sajnáld is. – Minhyuk gúnyos szavai úgy érik, mint egy pofon, és könnyek tolulnak a szemébe. De megérdemli. Megérdemli, amiért bántotta az élete Napját. – Én... én nem úgy értettem...! – dadogja hirtelen Minhyuk, és hallatszik, hogy megbánta az előző szavait, és most eluralkodik rajta a kétségbeesés. – Hyung, ne haragudj! Nem kellett volna azt mondanom. Tudom, hogy így is magadat hibáztatod... és nem akarom, hogy sírj miattam! – Hoseok az ajkába harap, ahogy a könnycseppek legördülnek az arcán. Minhyuknak látnia sem kell, hogy tudja, hogyan reagál és mit érez. Egy nyitott könyv az öccse előtt. – Én tényleg nem gondoltam komolyan, csak kicsúszott...igazából nem is mérges vagyok, hanem... hiányzol – suttogja a fiatalabb, a hangja érzelmek kavalkádjától túlfűtött. – Annyira hiányzol!

– Te is nekem – Hoseok halkan válaszol, remélve, hogy nem csuklik el a hangja, de a szerencse cserbenhagyja. Kezét az ajkára szorítva próbálja kontrollálni a könnyeit, de nem megy. Az elmúlt évek tettetése, a hazugság, hogy jól van, hogy nincs szüksége Minhyukra, a falak, amiket a szíve körül húzott föl, most leomlanak, mint egy kártyavár, és mint kiskorában, olyan gyengének és védtelennek érzi magát egyedül. De Minmoongie itt van, bár csak a vonal másik végén, de beszél, kimondva mindent ami eszébe jut, csak hogy hyung tudja, hogy itt van.

– Hiányzol, hyung. Nem akarlak elveszíteni a távolság miatt. Szeretlek. – Az idősebb szíve kihagy egy ütemet. Ezt a szót nem gyakran hallani egy koreaitól. Az ő nemzetük olya, hogy jobban szeretik kimutatni, mint kimondani az érzéseiket. És bár Minhyuk nem úgy érti, ahogy Hoseok szeretné, a pír mégis felkúszik az arcára, és a könnyek lassan elapadnak. – Beszélgetni akarok... mint régen – kezd hirtelen újra csacsogni a fiatalabb. – Mikor amikor kicsik voltunk, és átmásztam az ágyadba, befészkelődtem melléd, és olyan sokáig beszélgettünk, hogy anyu már bejött ránkszólni, de mi csak bebújtunk a paplan alá, hogy ne lássa tovább a lámpát. – Hoseok akaratlanul is elmosolyodik. Igen, ilyet többször is csináltak. Főleg Minhyuk beszélt, az iskoláról, messze tájakról amikről olvasott vagy képeket látott, vagy történeteket talált ki, vagy éppen gonosz terveket szőtt, hogyan ne maradjanak adósai Kihyunnak, ha a barátjuk megtréfálta őket, a bátyja pedig csak hallgatott, és csodálta a testvérét és a fantáziáját.

– Igen. Jól esne úgy beszélgetni megint – mosolyog az idősebb fivér. Egy jó darabig csöndbe burkolóznak. De ezúttal egy békés, nosztalgikus csöndbe.

– Hyung... mikor jössz haza? – kérdi végül Minhyuk.

– Hamarosan... Pár héten belül – mereng el Hoseok. – De a munkától függ. – És Jessicától, de ezt már csak magában teszi hozzá.

– Persze, megértem – felel a fiatalabb. Neki is fontos a munkája. – Mindenképp szólj előtte!

– Fogok – ígéri a testvére, mielőtt elbúcsúzik.

   Ez a telefonhívás sokat jelentett. Hoseok tudja, kell majd jónéhány este, mire a fejében újra rend lesz. De egy dolog biztos. Amint csak tud, haza kell mennie, ténylegesen rendbehozni és nem csak toldozni-foldozni a dolgait Minhyukkal.

folytatása hamarosan